Miért is olyan fontos, hogy önmagunkra is szánjunk energiát?

Sziasztok Szépségeim!

Sokszor halljuk manapság az énidő fontosságát, és én is erről szeretnék most Nektek mesélni, a saját tapasztalataim alapján. Gyakran gondoljuk azt, hogy ha háttérbe szorítjuk saját magunkat, akkor tudjuk a legtöbbet adni a szeretteinknek, és hogy ha „kiveszünk egy kis időt magunkra”, akkor pedig elhanyagoljuk a másik embert – pedig ez nem így van. Gondoljatok bele, ha egy repülőgépen vészhelyzet van, akkor hiába ül ott melletted a gyermeked, a protokoll szerint magadnak kell felraknod először az oxigénmaszkot, ez pedig a való életben is megjelenik: ha Te nem kapsz levegőt, akkor nem tudsz a melletted ülőnek segíteni, és ha nem szánsz magadra időt, akkor a szeretteiddel való kapcsolatod is megromolhat, mert például sokkal fáradtabb, erőtlenebb türelmetlenebb leszel.

Hogyan is kezdődött?

Nálam ez akkor jelent meg, amikor Édesanya lettem. Sokszor hallottam már előtte, hogy igazán akkor tanulja meg az ember, mit is jelent folyamatosan dolgozni, készenlétben lenni, mikor gyermeke születik – de vállalkozóként kicsit szkeptikus voltam, mivel alapvetően az időm nagyobb része telt munkával, mint mikor alkalmazott voltam. Azonban rá kellett jönnöm, miután Nasi megszületett, hogy ez valóban folyamatos készenlétet és „munkaidőt” jelent – és azt gondoltam eleinte, hogy azzal teszem a legjobbat, hogy ha akad egy kis szabadidőm, akkor azt vagy munkára fordítom, vagy elmegyek a barátaimmal találkozni, netalántán Lacival randizni.

A felismerés

Azonban egy idő után éreztem, hogy valami nincs rendben, szerencsére körülbelül 2-3 hónap után kapcsoltam, hogy változtatnom kell. Ugyanis gyakorlatilag semmi időt nem szántam magamra, tényleg minden kis szabadidőmet kihasználtam arra, hogy még többet dolgozzak, hogy még többet adjak másoknak, mert azt hittem, ez fog előrevinni. De rá kellett jönnöm, hogy muszáj naponta legalább fél-egy órát magamra szánnom, és amióta ezt megteszem, nagyon pozitív változásokat vettem észre.

Hogyan illesztettem be az énidőt?

Először természetesen a helyét kellett megtalálnom ennek az önmagammal töltött időnek, és ez nálam akkor van, mikor este már letettem Naskót aludni. Ekkor tényleg magamra szánom ezt az órát, ami kezdetben amúgy inkább fél óra volt, és annyiból állt, hogy megcsináltam a kis arcápolási rutinomat. Miután pedig már hosszabbodott, akkor egy-egy edzést is sikerült beiktatnom.

Az arcápolás nem sok idő egyébként, kb. 5-10 perc, viszont ameddig tart, ameddig azzal foglalkozom, nagyon sokat tud adni, ugyanis teljesen kikapcsolok és semmi másra nem figyelek, csak a jelenre, arra, amit csinálok.

Első lépésként lemosom az arcom, van egy Foreo készülékem, amit már többször is láthattatok nálam, és a Blanche Natúrkozmetikum habos-micellás lemosóját használom vele, amit azért szeretek, mert nagyon jól habosodik, leszedi a sminket.

Utána pedig minden második nap szintén a Blanche arcradírját teszem fel, ami epres – és mivel natúrkozmetikumról beszélünk, nagyon igazi, valódi érzése van terméknek (konkrétan epermagok vannak benne, és nagyon természetes epres illatú), olyan mintha egy eperturmixban fürödnék meg.

Ezután szoktam edzeni, lefekvés előtt pedig kényeztető krémeket, hialuronos pakolásokat, olajokat szoktam használni. Mielőtt ezeket felteszem, áttörlöm az arcom, zuhanyzok és teljesen friss, sminkmentes arcomra viszem fel a krémeket.

Az abszolút befutó egyébként a hialuronos szemkörnyékápolóm, semmilyen márkából nem találtam még olyat, amit ennyire szeretett volna a bőröm. Egyébként még egy Estée Lauder szérumot szoktam használni, és ezután szoktam lefeküdni.

Ez a fél-egy óra nagyon kevésnek tűnik, viszont amióta ezt beiktattam a napom végére, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, aminek természetesen Laci, Nasi és a barátaim is örülnek, és Nekik is jobbat teszek vele. Emellett jobban érzem magam a bőrömben és a bőröm is sokkal jobban érzi magát!

Ölelés,

Vivi

Instagram has returned invalid data.
Instagram has returned invalid data.